kosár | hírek | englishHamvas Béla 1897-ben született Eperjesen, evangélikus lelkészi családban. A pozsonyi érettségi után 1915-től önkéntes katona az ukrán fronton, ahol kétszer megsebesül. 1919-ben édesapja megtagadja a szlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasítják Pozsonyból és Budapestre költöznek. A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanul tovább, majd újságíró a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál. 1937-ben feleségül veszi Kemény Katalin írónőt. A második világháborúban háromszor behívják. 1945-ben bombatalálat éri otthonát, kéziratai, könyvei megsemmisülnek.
1945 nyarán, balatonberényi nyaralása alatt írja meg A bor filozófiáját. Dúl Antal szerint „A bor filozófiája az élet ritka ünnepi perceinek, az oldottságnak, játéknak, önfeledt derűnek apológiája. Ez a dionüszoszi mediterrán mámor világa, a méhes augusztusi délutánjainak félig éber, félig álmodó meditációja a diófa alatt, Orpheusz tiszta, csillogó derűje: a hamvasi „idill” egy-egy pillanata. Éppen, amire a tekintetünket egy pohár tüzes szekszárdi vagy zöldarany somló-hjegyi felnyithatja. A bor filozófiája a magyar borkincsnek nem átfogó leltára. Sem a botanikának, sem a gasztronómiának. Hamvas — ahogy más írásaiban is, mindig — kizárólag az emberi magatartás súlypontjaira, az élet alapjaira figyel. A rendszerezés a borászati szakkönyvek feladata. Az övé egészen más. A jelenlét istentiszteletére készít fel.”
1948-ban B-listázzák és kényszernyugdíjazzák. Ezt követően először földműves Szentendrén, majd raktáros Inotán, Tiszapalkonyán, Bokodon, miközben folyamatosan ír. 1968-ban agyvérzésben hal meg.
Forrás: Hamvas Béla: A bor filiozófája